Jersey

A francia partok kötélében a Csatorna-szigetek között a Nagy-Britanniához tartozó kis sziget, Jersey és Guernsey (együtt kb. 200 km2) jelentős szerepet játszik a világ szarvasmarha-tenyésztésében. Óceáni, enyhe, csapadékos éghajlatuk kedvezően hatott a szarvasmarha-állomány tejelékenységére. A kiváló legelőkön már a 13. sz. elején kiváló tenyésztőmunkát folytattak. Jersey szigeten 1763-tól hosszú ideig zárt tenyésztést folytattak, a szarvasmarha-kivitelt és -behozatalt kizárták. A két szigeten viszonylag kis populációkban folyt a fajtatiszta tenyésztés, ezáltal egyöntetű küllemű és kiváló tulajdonságú állományok jöttek létre. Kinemesítésében elsősorban a tejtermelés gazdaságosságára törekedtek, ezért kis testű (tehénnélőtömeg 350-500 kg), koncentrált, ipari feldolgozásra kiválóan alkalmas tejet termelő fajtává vált. Tejtermelése 3000-4000 kg, 5-6 % zsírtartalommal. Ma már több változatát különítik el. Ezek között fontosabbak a jersey-szigeti változat mellett az új-zélandi és dán változatok. Utóbbi a legtömegesebb (a kifejlett tehén élőtömege megközelíti az 500 kg-ot), és a legnagyobb tejhozamú (átlagosan 4000 kg tej, 6 % körüli zsírtartalom).
A jersey feltűnően korán érő, már 15 hónapos korban tenyésztésbe vehető. Könnyen ellik, borjai átlagosan 25 kg testtömegűek, valamivel fejletlenebbek, ezért az első 10 napban több gondoskodást kívánnak.
Egyedi hústermelő képessége alárendelt. A bikaborjakat gyenge izmoltságuk és kis növekedési erélyük miatt nem gazdaságos nagy végtömegre hizlalni, célszerűbb fiatalon levágni. A szigeten tenyésztett eredeti jersey fajta kis testű, marmagassága 115-121 cm, testtömege 360-440 kg. Csontozata, kültakarója rendkívül finom, ízületei szárazak, a fajta mégis életerőt sugároz.
Az állatok színe igen változatos. A világos egyszínű fakótól a barnán keresztül a sötét borzderesig terjed, nagy számban akadnak azonban tarkák is. A bikák sötétebbek. A bőr pigmentált, a nyelv pala színű, vagy fehér, a szutyak sötét. Finom csontozatú, szilárd szervezetű fajta, amelynek terjedelmes, mirigyes, teknő alakú tőgye gépi fejésre kiválóan alkalmas.
Az izomszegénység tejelő jellegre utal. Emellett azonban a fajtát mély mellkas, a nagy takarmányfelvételre utaló fejlett emésztőszervek jellemzik. Élénk vérmérséklete, amely szelídséggel párosul, respiratórius típusra utal. Csuka-fejalakulás, nagy kissé dülledt szemek, finom szarvak jellemzik.
A jersey fajta jelentős az egész világon. A brit területeken, az USA-ban, Kanadában és Új-Zélandban széles körben tenyésztik, bár a fajtát kedvelők formalizmusukkal néha hátráltatták a termelési eredmények növekedését. A fajta az 1960-as évek végéig jelentősen terjedt, de még jelentősebb a felhasználása keresztezési partnerként. Alig van a világnak olyan tája, ahol keresztezésre ne használnák. Jó hőtűrő képességű, ezért a trópusokon kiemelkedő a jelentősége.
A jersey fajta különleges helyet foglal el a világ szarvasmarhatenyésztésében. Kis élőtömege, jelentős relatív tejelése, igen nagy zsírtartalmú teje, kiváló tejelő típusa és rendkívüli örökítőképessége miatt sok kultúrfajta tenyésztésében, ill. új fajták előállításában felhasználták keresztezésre.
A fajta hatását mutatja, hogy tenyésztésének vagy keresztezéseinek hatására a termelés gazdaságossága mindenütt rendkívül eredményes.
A jersey fajta elterjedtségét mutatja, hogy az ismertebb tenyészterületeit figyelembe véve létszáma 18 millióra tehető. Mint széles körben elterjedt fajtának több változata van, amelyek bizonyos mértékig eltérnek a sziget eredeti állományától.
Európában a jersey marhát vagy spermáját az egyes országok főleg Dániából importálták. A dánok - más fajtákhoz hasonlóan - a jersey fajtát is a századfordulón megszervezett tenyésztőszövetség keretében tenyésztik. A náluk megszokott következetes, a gazdaságosságot szem előtt tartó ivadékvizsgálattal végzett nemesítőmunkát folytatnak.
A jersey fajtát (elsősorban a dán jerseyt) hazánkban fajtatisztán nem tenyésztik ugyan, de keresztezésekben értékes tulajdonságainak felhasználására törekszenek. A korábbi jersey keresztezések célja a magyar tarka tejelékeny változatainak, az ún. "tejelő magyar tarka" (25 % jersey + 75 % magyar tarka), ill. "tejelő magyar barna" (50 % jersey + 50 % magyar tarka) kinemesítése volt. Később ezek a változatok a hungaro-fríz konstrukcióba olvadtak be, amelynek szintén egyik alapfajtája a jersey. Aránya a hazai tejhasznosítású állományban 1 % alatti.
 
Magyarországon a fajta képviseletét a Koncentrált Tejű Fajták Tenyésztő Egyesülete látja el. 
 
https://www.agr.unideb.hu/animaldb/marha/f6.htm